Ajánlott olvasmány
Leckénk utolsó részében, az ókori Kínában, az i.e. 4-6 század körül született Lao-ce –ről lesz pár szó és idézet. Fő műve, a Tao Te King, Az Út és Erény könyve, amelyben, kis versekben fejezte ki a Tiszta Tudást, az Ősi Bölcsességet.
Magyar fordításban az egyik legszebb, amit Weöres Sándor készített.
Shri Mataji Lao-ceről:
“Konfúciusz először az emberiségről beszélt, aztán jött Lao-ce, aki megpróbálta az emberiség finom oldalát elhozni. A Tao olyan, mint a Kundalini a Sahaja jógában. Átutaztam a Jangce folyón. Ez a hajóút egyedülálló tapasztalatot nyújtott és képessé tett arra, hogy nagyon jól megértsem Lao-cét. Ez a folyó kezdetben nagyon veszélyes a hajók számára, amelyek át akarnak kelni rajta. Sok áramlat van benne, amelyek különböző irányba folynak. De a folyó mentén a természet csodálatos megnyilvánulásai láthatók. Nagyon meredek, magas hegyek, olyanok, amilyeneket a kínai festményeken látni a folyóval, ami közöttük folyik. Nagyon gyönyörű látni a Jangce folyó partját. Ahogy Lao-ce mondta: „Lehet, hogy nagyon szép és vonzó kívülről, de az elménknek belülre kell figyelnie, és át kell eveznünk a Jangcén.” Ez nagyon jelentős dolog, de vajon hányan értették meg, amit mondott? Hányan próbálták meg követni őt? Kínában úgy tűnik, hogy a többség nem nagyon törődi Lao-ce-vel és a Taójával, de eljön az idő, amikor rájönnek, hogy ez az emberiség finom oldala.”
Tao Te King
Az Út és Erény könyve
(részletek)
1
Az út, mely szóba-fogható,
nem az öröktől-való;
a szó, mely rája-mondható,
nem az örök szó.
Ha neve nincs: ég s föld alapja;
ha neve van: minden dolgok anyja.
Ezért:
aki vágytalan,
a nagy titkot megfejtheti;
de ha vágya van,
csak a dolgokat szemlélheti.
E kettő mögött közös a forrás,
csupán nevük más.
Közösségük: csoda,
s egyik csodától a másik felé tárul
a nagy titok kapuja.
2
Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást,
hosszú és rövid alakítja egymást,
magas es mély kulcsolja egymást,
sok hang összeolvasztja egymást,
korábbi s későbbi követi egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti.
9
Aki tölt színültig:
jobb, ha előbb abbahagyja.
Aki túl-élesre fen:
élét hamar kicsorbítja.
Arannyal, ékkővel teli kamra:
megőrizni senkise bírja.
Kincs, gőg, rang egyszerre:
mekkora szerencsétlenség!
Alkotni, adni, majd visszavonulni:
ez az égi bölcsesség.
10
Aki teste-lelke egységét megőrzi,
azt a kétség nem bontja meg.
Aki természetét szelíddé simítja,
egyszerű, mint az újszülött gyerek.
Aki látását megtisztítja,
elkerüli a tévedéseket.
A nép megnyerése, ország kormányzása
nem kíván tudós elméletet.
Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,
nyugalmasak és békességesek.
E tudásból kibontakozik
a sürgés-nélküli cselekedet.
Megszülni és felnevelni,
létrehozni és nem kívánni,
megalkotni és nem birtokolni,
hatalmaskodás nélkül vezetni:
ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.
37
Az út örök és tétlen,
mégis mindent végbevisz észrevétlen.
Ha fejedelmek, királyok megőrzik,
minden magától rendeződik.
Ha kapálóznak és intéznek,
letöri őket a titkos természet.
Vágytalan a titkos természet,
s a vágy hiánya: béke,
az ég alatt a rend teljessége.
Következő lecke, a Tiszta Lélekről, a Szeretetről, a Szív csakráról fog szólni! Addig is válj önmagad Gurujává, és hamarosan találkozunk!
Addig is,
Kellemes, örömteli,
és megnyugtató meditációkat kívánok!
Meditációs Péter
peter@jogameditacio.hu