Folytatjuk sorozatunkat arról, hogyan szünteti meg a meditáció a késztetést a káros szenvedélyek iránt
Újdonsült mostani sorozatban arra keresem a választ, hogy a meditációban elmélyülő ember hogyan viszonyul a Sahaj meditáció előtti életviteléhez. Erőfeszítést kellett tennie az addigi károsan rossz szokásai, önpusztító életvitele feladásához vagy a változás a meditáció hatására következett be? Kiemelt jelentőségű, hogy olyan meditálókat kérdeztem meg (időseket, fiatalokat, nőket és férfiakat), akik naponta rendszeresen meditálnak, legalább két-három éve. A tanulságok levonását rád bízom, de megírhatod ide a hozzászólások részbe is!
A sorozatból az is ki fog derülni, hogy ez nem egy dohányzás-, alkohol- vagy drog-ellenes kampány. Ennek érzékeltetésére a sorozatot mindig Shri Mataji következő szavaival indítjuk:
“A Sahaja jógában nem mondjuk azt senkinek: „Ne dohányozz!”, mert az emberek fele elmenne. Sosem mondjuk: „Ne igyál!”, sose mondjuk, hogy ne tedd. Azt mondjuk, rendben, ha ezt teszed, rendben van. Először hadd kapjátok meg az önmegvalósulást. Mihelyt megtörténik, egyszerűen magatoktól abbahagyjátok ezeket a dolgokat, mert ha megtaláltátok a legmagasztosabbat, nem fognak ezek az apró dolgok érdekelni. Minden szokásotok automatikusan megszűnik. Nem kell rátok erőltetnem semmit. Minden ott van bennetek, az erő, amely felemel. Mint ahogy a lótusz, amely saját erejéből felemelkedik a mocsárból, ugyanúgy ti is feljöttök, és az illatotok betölti majd a mocsarat, magatok is meglepődtök majd. Először a mocsárral azonosítjátok magatokat, és azt gondoljátok, hogy ez az, ami van. De ez nem igaz. Amikor a lótusz felemelkedik, széttárja gyönyörű szirmait és a belőle áradó illat lesz a személyisége, amely mindenfelé árad belőle. Ez az, ami veletek fog megtörténni. Mindannyian a bennetek rejtőző, láthatatlan lótusszá fogtok válni, amely kinyílik és isteni mivoltotok illata szerteárad majd.”
Shri Mataji Nirmala Devi
“Egyszerűen világossá vált, hogy amit épp a kezembe fogok, méreg.”
Fanni története:
“Már egy ideje meditáltam, amikor kikerültem Angliába. Gyerekre vigyázni mentem ki, emellett viszont főztem, mostam és takarítottam is a családra akiknél laktam. Már itthon is többször próbáltam abbahagyni a dohányzást, mert tudtam, hogy egészségtelen és ártalmas, mégsem sikerült.
Mivel a gyerek mellett nem lehetett, így csak a késő esti órákban gyújtottam rá, a nehéz munkanap után, ami sokszor még a szülők hazaértével sem ért véget. Azt gondoltam, megérdemlem…Hiszen ma is felmostam, pelenkáztam, vasaltam, fáradt vagyok, elegem van, hát persze, hogy megérdemlem. Emellett a dohányzás bűntudatot is keltett és meditációban mindig dolgoztam ezen. Szerencsére a meditáció rendszeresebbé vált, napi kétszer meditáltam és esténként lábat áztattam. Éreztem, hogy tisztulok.
Nem tudom megmondani pontosan mikor érkezett el a pillanat, de az utolsó szál cigire tisztán emlékszem. Szokás szerint elmentem esti sétámra, leültem a szép angliai fűre és rágyújtottam. Mint egy villámcsapás rendeződött át minden addigi gondolatom a dohányzásról, fújtam ki a füstöt és világossá vált, hogy ez árt nekem. Nem úgy, mint korábban, mikor az elmémben, gondolatok szintjén tudtam – hiszen van egy csomó kutatás, és még a dobozra is rá van írva, hogy halált okoz. Belülről tudtam. Egyszerűen világossá vált, hogy amit épp a kezembe fogok, méreg. Feltettem magamnak a kérdést: Egész nap a gyerkőcre figyelsz, főzöl és porszívózol, elfáradsz majd valóban, tényleg EZT érdemled? Ezt, hogy még a tetejében mérgezd magad?
A kérdés drasztikusan hatott és a válasz a fél cigaretta eldobása lett. Azóta nem gyújtottam rá, és a sóvárgás is teljesen megszűnt. Nagyon érdekes tapasztalat volt, mintha valóban kinyílt volna a szemem.”
Van már neked is tapasztalatod a meditációval? Írd meg ide a hozzászólások részbe!
További kellemes meditációt kívánok!
Meditációs Péter
peter@jogameditacio.hu
Kedves Péter ! Szerencsére nincs tapasztalatom ,nincs és nem is volt egyik sem,de ez nagyon jó aki ezzel küzd az meg tudja oldani a jógával csak bízni kell benne ,és tiszta szívvel kell végezni üdvözlettel : Margit
Nekem is van szenvedély betegségem, az evés. 🙂 Ez sajnos meg is látszik rajtam. Sokat eszek, gyorsan, és nem is a legjobb minőségű étkeket olykor. Az eredmény, hogy az évek során krónikusan elhíztam, és egyszerűen nem bírok lefogyni.
Én is reménykedem, hogy a rendszeres meditáció segít majd nekem ebben. Tudtommal a nabi csakrán kell dolgoznom, meditáció közben is erőteljesen a bal középső ujjam bizsereg.